Elmentél, de lelkem tudja
A szétválás nem nekünk szól.
Árnyékom is tudni fogja
Bármely úton járunk
Csak mink kettõnkrõl dalol.
Házad vagyok, talán utad
Arcomat hordod bárhova is mész.
S gondolataidban leszek
Másnak helye nálad nem lész.
Egy nõi arc, mely megjelenne nálad
Mély tekintetben ütközne.
S a tüzet szóró szemeim
Elõtte állna, mindig elõtte.
Bármennyi édes dallam betakar
Csak én hangomat hallhatod.
S az ágak között lészen ajkam
Az éjnek szeme szeretni, csak énvelem fog.
Mikor majd hazaérsz
Jussak én eszedbe
Mert cigaretta füstje, hol fellegek
Ablakodon világosság, csillagokból én leszek.
Bármilyen messze mentél tõlem
Utolérlek, s szívedet.
Érintésem langyos esõ
Mely ablakodon lepereg.
Idõtlenül, bármikor ha a kedvem úgy tesz
Házadat én befutom.
Vihart szövök, papír között asztalon.
S az életed is tönkreteszem
Így felejteni nem fogsz tudni, fogadom.
