Az éjféli utca ürességével
várlak vissza, hogy újra
járdámon lépkedj,
és kopott
falaimra firkálj sietve
krétaszívet, kéznyomot
...
színed éjjel is szín
nem árt neki a sötét
csak szívem viseli kínlódva
ha ráül a messzeség
ha félrevert harang zúgása
mindaz, ami itt marad
ha elviszed tõlem az egyetlent
mi számít: önmagad
...
nap nap után újjászületek
hogy nap nap után újjáhaljak
járom agyam szûk utcácskáit
bérháznyi álmokból építkezem
és közben
napsárga neonban
autók lámpáiban
öngyújtóm lángjában
arcodra emlékezem
