Ha behunyom a szemem,
képes vagyok Istent játszani
ilyenkor egy pillanat mûve
napnak felrajzszögezni téged
a kifeszített vászonburkolatra
széllé formázni mozdulataidat,
szemedet mély kútnak
hajad hullámverését víznek
csókodat barackíznek
egy szelet kenyérrel...
simogatástól kérges tenyérrel
áslak meg síromnak és leülök melléd
hogy ha üt az óra, te húzz magadba
benned porladjak szét és belõled
fakadjak új életre, tiszta dalra
...
most ébren vagyok
vakít a nap, körültáncol a szél
nincs se kút, se hullámverés
se barackízes kenyér
csak a vágy hogy megfeleljek
s neked ne fájjon többé,
ha szeretlek...
