Mondd, hallottad a Hattyú dalát?
Azt a dalt, melyet fájdalmában ád.
Sebzett melle, mely átpiroslik mindenen
Ó! Mondd, azt a dalt hallottad-e kedvesem?
Csak néztél, néztél nem mondtál semmit
Voltál egyedül a kertben estig.
Mikor a szomorú õszi szél zokogni kezdett
Hallottad, a fák susogták a piros naplementet?
Mit éreztél akkor, lelkedben még nem ébredt fel semmi?
Egy vágy mely mély ,életet adni...
Szárnyakért, hogy repüljek messze hol a végtelen.
Repülni, menni, repülni nesztelen?
Ó! Még ember lelkében hordja a névtelen vágyat
Nincsen boldogság, békéje a világnak.
Bár milyen széles elveszve járunk
Mert nem tudják mit akarnak, s így meghal amit kivánunk!
