Csillagot szegzett az Úristen az égre,
tán azért hogy emlékezzünk a mesékre.
Mekkora kalapács, mekkora nagy szegek,
s fenyõ-állványok hogy birják a fellegek!
Ezt az arany fény mélységesen meghatott:
fénye fekete sötétségben is ragyog!
Hol voltál te akkor, szendergõ tanitvány,
láttad milyen magasra nyúlott az állvány ?
Fakeresztek szépen tartották az eget,
súlyos ütések közt a Föld remegett.
Látó csillaggal tapétázott mennyezet
zenélõ kis fénye - lelkedbe esengett ?
Simogattad-e fakereszted szálkáját,
fürdött-e fénycseppek alatt szomjas arcod ?
Jót cselekvõ hitnek vágyó szent hiányát
mond: Isten legyen meg a Te akaratod ?
laleo - September 08 2008 07:37:13
Köszönöm a hozzászólásod kedves Helen a visszajelzést. Dolgozni fogok még a szövegen.
Laleo
laleo - September 08 2008 20:04:45
Kedves dagy63, dehogy neheztelek, sõt köszönöm a hozza szólásod. LAleo
reitinger jolan - September 08 2008 22:13:23
Igazat adnék a többieknek.
Ha van idõd, Árvai Emilnek van egy verse, ha érdekel keresd meg, számomra nagyon érdekes volt, hisz a fát szólaltatta meg versében, amire Jézust feszítették, pársor az egész.
Versed az Õ versét juttatta eszembe.
Szeretettel Joli
laleo - September 21 2008 08:06:45
Kedves Jolán olvastam Árvai Emil versét, köszönöm az ajánlást. Úgy tûnik mostanában egyre kevesebb idõm felvállalható verset írnom :-
