A virágos ágyra telt boroskorsót tettem...
Illata szédítõ.
Így ülve kóstolva, az éj utolért ...utolért õ.
S elkezdtem beszélni
Egyedül nem volt jó
Hát a Holdat is leintettem, jöjjön mirtuszával
Kettesben jobb a szó.
Magamat kérdezdtem:
A ritmus ivását vajon tudja tartani énvelem?
Nem is szólalt, hát ittam...ittam szüntelen.
Elkezdtem akkor nótázni
A Hold taktusban leng, kacérkodik
Fognám, de a Földhöz taszít.
Így murizunk egymás mellett
Míg utunk ketté nem széled.
S maradtam egyedûl bujdosó jámbor
Még a Holdnak csillagokon szarva lett.
Majd találkozunk egyszer,a két vándor...
Akkor inni fogunk újra, úgy, mint lent
Mikor befejezzük, kettesben távozunk odafent.
Barátaim, a borról csak annyit:
Egy végtelen forrás a versben
És az ki nem hiszi
Engem kérdezzen, kérdezzetek engem.
