nézlek
gondolatban
talán észre sem veszed
a mozdulatot, ahogy kezem
tétován feléd int
jó- és rosszakaróim szerint
is olyan furcsán csillogok
mint a szélbe dobott
görcsbe rándult homok
pedig nem szól a telefon
lecsengés
hanghalál
csak az élet zihál
s vele mi
mázsás hiányodból kiizzadt semmi
gördül a hátamon
de súlytalanul is vállalom
a tényeket
bár vaknak kéne lennem
dacból is látom a fényeket
ha itt lennél velem
füledbe súgnám: szeretlek
de addig csak
leírom
gondolom
beleégek
ha sietek tán még hazaérek
és láthatom lenyugodni
arcod az izzó horizonton...
[Epilógus]
veled álmodtam
fogtad a kezem
sóhajoddal telt tüdõm
szavakat formált
- aprósütemények a kirakatban
puncsízû csókod koppant
arcom üvegén
cédulát tettem mellé
hogy lássák, nem eladó
az enyém
most ébren vagyok
hunyt szemmel fogom kezed
képzelt sóhajod
tüdõmbe rejtem
letakarom
megkelesztem
soha többé nem eresztem,
s az éjjel készült süteménnyel
megváltom magam a kereszten...
...már megint...és újra...és ismét...tetszik....amit csinálsz,mert egyéni...és összetéveszthetetlen...még a sajátoddal is...
Bár engem már kikiáltottak itt egészen " nagy" emberek a szürrealizmus mesterének...de szívesen kezetfogok veled...
Szeretettel[/b]
szí.
[/b]
