Lelkemben hordalak, mint egy értékes kincset...
Kincs, mely száz pecséttel zárt.
Testemben hordalak, fehér melleimben
Mint almafa gyümölcse, magját.
Eszemben hordalak, mint egy áldott himnuszt
Egy régi ének, Kelet növekvõ Napját.
Nyakamban hordok egy fûzért
Felbecsülhetetlen kincs, kezeid szorítását utánozzák.
Magamban hordalak titkom, mint egy álmot
Odafent az éjben tartalak.
Magamban hordalak, mint reggeli vágyat
Kehelybõl illatot árasztó virág.
Számon hordalak, mint telt lépet mézzel
Fügének arany gyümölcsét érve.
Kezeimben hordalak mint barack a virágát
Mélyen testemben, hol az álom szépe.
denes - szeptember 13 2008 06:36:58
Elvarázsolt vers volt.
reitinger jolan - szeptember 13 2008 09:52:19
Kincsét õrzöd harmatcseppben,
Felhõk fehérlõ habjában
Nektárját ajkadhoz emeled,
Az élet õrjítõ forgatagában.
Szeretettel Joli
gondola - szeptember 13 2008 15:52:52
Szia!
Ez valóban elvarázsol. Jó lubickolni a soraidban!
szoszircsi - szeptember 13 2008 16:02:16
[b]Ez a versed az...ami besorakozik a másoktól-kedvencem mappába....
Gyönyörûség!!!
Szeretettel[/b]
szí.
laleo - szeptember 13 2008 16:12:52
Holnap ezt többen is meghallják, mert felolvasom :-) nekem tetszik és tovább kell adnom e verset. Köszönöm!
Szilárd
