Még néked nincsen megadatva
Hogy lásd a rózsabimbót virágozva.
Bármennyit is ütnéd, ráznád
Néked szirmai nem nyitnák világát.
Mocskos kezeid érintése
Csak tépi szirmait és szórja.
A bimbót nyitva nem láthatod
Néked nem adatott az-az óra.
Pedig oly szépen el lehet mindent érni
Figyeléssel, szempilla alatt nézni.
És élet leve keringése felgyorsul
Melegsége bimbót nyitja, s akkor szirmai kitárul.
Minden szirom evezni kezd rezegve
Színük játszik gyönyört adva, szeretve.
És az illat: jaj az illat bóditó
Érni mindent lehet szépen, ó be jó.
