nem csak az álom mély
az ébredés is az
hajnalban fürdõ háztetõkrõl
csöpög rám a tavasz
átáztam,fázom
folyik az élet rajtam,bennem
repedõ szívvel várom
hogy a magány megszülessen
nyitott ablak vagyok
átfúj rajtam a szél
bezárhatsz,befalazhatsz
de a falon arcom helyét
eltüntetni nem tudod
az idõ a bélyeg rajtad
megcímezlek magamnak
s feladlak gyûrött képeslapnak
és ha majd megkaplak
úgy örülök neked
mint házadon az ablakok
hogy együtt nyílnak veled
HP77 - szeptember 19 2008 18:25:52
Nem kívánok Villon lenni, sem senki más. Leírom, amit érzek és ahogy érzem. Azt hiszem errõl szól a versírás. Skype-on amúgy mi lett volna? Eltanácsolsz? Mindenesetre köszönöm, hogy írtál, még ha nem is tetszett neked ez a vers. Van ilyen. A lényeg, hogy akinek írtam, annak tetszett (bár kétségtelenül nem a legjobb versem)
szoszircsi - szeptember 20 2008 01:18:17
[b]Én szeretem a verseidet...most épp ezt...mert nem akarsz többet,csak átadni amit érzel....ez nekem, ha át tudod...elég...
...hát át tudod...!!!- hozzám elér!
szeretettel[/b]
szí.
denes - szeptember 20 2008 06:29:20
Nekem is tetszett,volt egy sajátos hangulata és atmoszférája.
