Oly mély az éjjel, mélyreható órák
Nyögve, a könyvespolc felé vezet utam.
S kérdem mindegyik verseskötetet:
Te vagy az? A könyvek zárt sorát hallgattam.
Sírva megkérdem fényképét
Te vagy az? Szerelmem sem válaszolt.
A bort pohárban öntöm, mélyedek
Kérdem:Te vagy az? A pohár szilánkká törött...
Csörömpölését hallgatom,szenvedek.
S kit még lehet kérdezni? Mindenhol hallgatás
Karosszékben ülve legyõzötten...
A falból kisuhant egy fehér... más
Suhant nyitottan, derûsen.
Feléje fordulva, a szóban vér dagadt
Jézus szemeiben Béke,
Kérdem mérgesen:Te vagy az?!
S az árnyék, igent felelt végre.
