Havas erdõ rejtekén, hó borította táj mélyén,
Lábam alatt csikorog a frissen lehulló hó.
Arcom lágyan permetezi a hulló hópihe,
Új kép a horizonton, beköszöntött a tél!
Szép emlék lett a nyár, akárcsak a szerelem,
Könnyáztatta arcom most hûsíti a hópehely.
Tovatûnõ boldogság, reménysugár, hópihe,
Emlék-képpé szelidült, mint a nyár melege.
Lépteim zaját elnyeli a havas erdõ csendje,
Békesség, nyugalom árad szét lelkemben.
Bár mindent beborít a hótakaró, én remélek,
Egyszer visszatérsz, s veled a nyár melege!
