Láttam gyöngyözõ homlokod,
ahogy a kenyeret morzsolod...
Láttalak a dombon ülve;
Néztél holdat, elmerengve...
Akkor is láttalak,
mikor nem akartam,
s vártalak;
rejtekadó erdõ mélyén
elszakadt húrként
kezemmel reményt
morzsolva,
ültem a lombok közt
megbújva
s egy bölcsõdalt dúdolva
csöndben;
éj dallamát
a ködben
szívemre angyalkéz fonta...
