Még érzem hajadon
Az éj illatát,
Gyûrött párnámon
Kéjnek szavát,
Hulló csillagnak
Szikra-villanását,
Kék szemedben
Tûznek pattanását;
Még látom...
Bársony-puha
tenyeredben
Karjaid közt
megremegtem;
Kéj könnyét kínnal
Feszítve oldottam;
csókjaidban
Fúlt el szavam...
Így vitted, repítetted
Lelkünket összefontad,
szivárványra feszítetted
a percet;
majd a csöndnek
aláhullva
adtad át szerelmed...
Kábultan ébredek,
még érzem hajadon
az éj illatát;
szemed rejtekében
titkon meglesem
virág-rét lelkedet,
gyûszûvirágban
szerelmes szívedet...
Gyönyörû,és tiszta
