Bársonyos esõcsepp csordul arcomon,
Elhagytál engem egy szép nyári napon.
Azóta csak esik az ég zápora felhõkbõl,
Letaszítottál szárnyaló kék fellegekbõl.
Emlékeimbe véstem az utolsó csókodat,
Láttam az arcod, ahogy a sírás fojtogat.
Ölelésnél megremegtek erõt adó kezeid,
Lehunyt pilláim mögött látom a szemeid.
Álmatlan éjszakákon paplan alatt kereslek,
Nem szunnyadsz mellettem, csak képzellek.
S kitekintek az ablakon az éji csillagokra,
Hullócsillagot látva széthullok darabokra.
Könnyekbe temetem lelkem tátongó sebét.
Most sem lelem a megnyugvás szent helyét.
Összeszorul a szívem közös képeink láttán,
Nélküled nem lehetek én boldog soha tán.
Majd eljön ismét egy újabb reggeli ébredés,
Reménytelenül nézek, itt nincs beletörõdés.
Nyeretlen csatát vívok minden egyes napon,
Szerelem helyett csak a keserûség a jussom.
