Bársonyos esõcsepp csordul arcomon,
Elhagytál engem egy szép nyári napon.
Azóta csak esik az ég zápora felhõkbõl,
Letaszítottál szárnyaló kék fellegekbõl.
Emlékeimbe véstem az utolsó csókodat,
Láttam az arcod, ahogy a sírás fojtogat.
Ölelésnél megremegtek erõt adó kezeid,
Lehunyt pilláim mögött látom a szemeid.
Álmatlan éjszakákon paplan alatt kereslek,
Nem szunnyadsz mellettem, csak képzellek.
S kitekintek az ablakon az éji csillagokra,
Hullócsillagot látva széthullok darabokra.
Könnyekbe temetem lelkem tátongó sebét.
Most sem lelem a megnyugvás szent helyét.
Összeszorul a szívem közös képeink láttán,
Nélküled nem lehetek én boldog soha tán.
Majd eljön ismét egy újabb reggeli ébredés,
Reménytelenül nézek, itt nincs beletörõdés.
Nyeretlen csatát vívok minden egyes napon,
Szerelem helyett csak a keserûség a jussom.
Gyongy - október 04 2008 15:24:23
Nagyon szép, de szomorú vers. A szakítás mindig fájdalmas, ne add fel a reményt. Egyszer jönni fog valaki, aki el fogja tudni feledtetni Veled a most még fájó sebeket.
Gyöngy
encikeangel - október 05 2008 00:58:37
igyexem..igyexem...de nem megy..
denes - október 05 2008 04:03:06
Szép volt a versed és reméljük ez nem marad mindig így, hiszen jönnie kell majd egy újabb szerelemnek.
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2020. szeptember 18. péntek, Diána napja van. Holnap Vilhelmina napja lesz.
Manon 18/09/2020 10:04 Kedves Sarolta! A most beküldött "Eltorzult világ" c. versed korábban már publikálásra került az oldalon, ezért törölnöm kellett. Szeretettel: Melinda
