|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Úgy tapad egy gondolat
értelmem falához
mint az aranyló méz
a kõsziklához...
Lassan csordulsz bennem,
Vért koldulsz testemben,
Árkot vésel a szívemben.
Hallom kaján nevetésed.
Keringve jársz a véremben,
Nyomot hagysz még a lelkemben...
Fekete hús iszappal
korhadt fának adlak
Pokolra vágylak,
De nem tudlak, mert érezlek,
Árkot véstél a szívemben,
Levegõt is veszel bennem...
Hiányom fojtogat;
Szorítod torkomat...
Ó, te gyilkos gondolat!
...Ez is Te vagy...
|
|
|
- október 07 2008 08:36:34
Szenvedélyes gondolatok, gyûlölet és vágyakozás keveréke ez a vers. Legjobban a bevezetõ sorok ragadtak meg bennem, az a nagyon szép hasonlat. |
- október 07 2008 10:34:34
Kedves Kondrakati! Köszönöm hozzászólásodat |
- október 07 2008 10:47:11
Bizony, így van, kedves Dorys May!
Ha egy gondolat mélyen belevési magát az agyunkba, nagyon nehezen tudunk tõle szabadulni!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- október 07 2008 18:22:39
Köszönöm Zsuzsanna!
Üdv.: Dorys |
- október 09 2008 07:53:12
Csodálatosan öntöd szavakba,a legtisztább emberi érzéseket.
Örülök hogy olvashatlak,köszönöm |
- október 09 2008 16:10:28
Kedves Tünde! Én köszönöm, hogy olvastál, hozzá(m)szóltál, s örülök, hogy tetszett!
Üdv.: Dorys |
- október 09 2008 19:04:51
 Már sokadszor olvasom a verseid,melengetik a lelkemet.Köszönöm))))) |
- október 12 2008 11:58:13
Kedves Tünde! Én köszönöm Neked...))))
Szeretettel: Dorys |
- október 16 2008 15:52:46
Kedves PoRsZeM! Köszönöm, hogy "átvetted", mit adni szerettem volna...
Dorys |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 06. csütörtök,
Lénárd napja van.
Holnap Rezső napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
