Annyi sok halott gondolatot összegyûjtve
Megsiratom magányomat velük, csokrot kötve.
Mint álmomban nélküled, felrezzenek
A kétségeim az utcákon követnek.
S annyi álom mind teveled
Fehér halántékomon hordom a liliomot, érintésedet.
Az óhajom, hogy legyek ott ablakodban teveled
És kívánd a virágot, kék estélyeket.
Magadban hordjál a gondolat magvában
Hogy csirázzon a szerelem liliom illatában
Nap legyél, szirmaim égjenek
Elvarázsolj, és így haljak meg.
Annyi sok gondolat, ha egyszer eltûnnék
Hiányzó illatomat észrevennéd?
Boldogtalan vagyok, már nem tudok semmit
Csak szeretlek, gyûlöllek...érted, Istennel sem osztoznék.
