|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Csendes szobában az íróasztal fölött,
Egy lány ül görcsösen, szemébe könny szökött.
Tudata folyamatosan lejátszik egy képet,
Mint egy moziban, ahol a film még nem ért véget.
Ajtó mögött léptek, zajos kiáltások,
rHidd el, csak féltelek téged kislányom.r1;
A meggyötört hang élesen hasít a gyenge tudatba,
A kislány lélegzése már most szapora.
Néhány dübörgés csattan a faajtón,
Azt jelezve, hogy nyissák ki az ajtót.
De a zár nem nyílik, minden a helyén marad,
Így feladta reményét az ajtó elõtt álló alak.
A lányka hangosan zokogni kezdett,
Istent becsmérelte, s hogy õ mért született meg?
Utálta a világot és a gyûlölt életet,
A szeme a sírástól már teljesen vörös lett.
Szánalmas látvány volt a gyermeteg lányka,
Ajkait félelmében már véresre harapdálta.
Szeme már vörös volt, maszatos az arca,
Láthatták, hogy még nem érett a harcra.
Magában sikított, mindenkit gyalázott,
Elõvette mobilját és egy számot tárcsázott.
A mobil túlsó végén egy fiatal srác hangja,
Õ érte lépett a lány mindenkivel harcba.
A lány üvöltött, s ahogy letelt az egy óra,
A srác motorral lépett ki az útra.
A lányhoz indult, dübörgõ szavakkal,
Villámokat fakasztó mély hangsúllyal.
Teljes sebességgel csak az útra figyelve,
Egyetlen gondolattal: a lányt megszöktesse.
Nem telt el sok idõ kirántja az ajtót,
Nem veszi figyelembe a sikoltozó asszonyt.
Csak egyenesen szerelme szobájába rohan,
Arra gondolva, hogy a lánykát elvigye onnan.
Beront a szobába, kivezetve a lányt,
Nem érdekli a szülõk véleménye sem már.
Az apa rántaná vissza a lányát,
De a fiú játssza az erõs védõbástyát.
Nem engedi bántani a kislányt,
Õ kapja a pofont, s a hangot, hogy: rMegállj!r1;
A lány kirohan, felül a motorra,
Reménykedve néz a mögötte lévõ fiúra.
Az csak szó nélkül gázt ad a motornak,
Csak suhannak a kislányt magához vonva.
A fiú elmegy egy távoli rokonhoz,
Arra kérve, adjon nekik otthont.
Az ismerõs csak ránéz a maszatos lányra,
S betereli a fiatalokat az otthonába.
Telnek a napok, nem keresik õket,
Nagykorúak, így azt nem tehetik meg.
S lassan valahogy az évek is eltelnek,
Nem kértek, s nem is kérnek kegyelmet.
Egyiket sem izgatta a múlt gonosz perce,
Csupán a szerelem örök jelenje.
|
|
|
- október 17 2008 05:07:31
Mondanám: mai idõnk Rómeó és Júlia története, de ez annál fájdalmasabb. Viszont érvényesül az örök igazság: a szerelem mindent legyõz.
Érdekes megfogalmazású vers volt. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. június 02. kedd,
Anita, Kármen napja van.
Holnap Klotild napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
