Most virágoktól ékes,
Gyertyalángtól fényes
Halottainknak kertje,
S mi állunk sírotoknál,
Imánkat mormolva,
Fájó könnyet ejtve.
Emlékek kelnek életre,
És szinte látjuk arcotok,
S tán azt is várnánk,
Hogy megszólaljatok.
Aztán eszmélünk hirtelen,
Hisz csak a test az, ami
Porlad mélyen odalenn.
A lelketek már szabad.
Övé az egész végtelen.
S míg szívünkben éltek
Nem haltok meg sosem.
denes - október 21 2008 04:44:05
Szép volt. Tetszett.
szoszircsi - október 21 2008 07:59:32
[b]....nagyon fegyelmezett, összeszedett vers, szûk keretek közé szorított gondolatok...semmi érzelmi kicsapongás...mégis mély tartalmat hordoz...örök igazsággal...
Nagyon tetszett
Szeretettel[/b]
szí.
Torma Zsuzsanna - október 21 2008 08:25:05
Kedves Zsuzsu!
Nagyon szépen megírtad Mindenszentekre szóló versedet!
Így van, míg szívünkben élnek, nem halnak meg sohasem.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
kormi37 - október 21 2008 08:46:12
Mindenszentekre nagyon szép ez a versed. Csak így tovább. Tetszik. Üdv. Kormi
loretta - október 21 2008 09:07:36
Szívünkben élnek tovább. Nagyon szép lett!
reitinger jolan - október 21 2008 10:44:23
Utolsó soraidban van az igazság, hisz szeretteink mindig velünk vannak, maradnak.
Szeretettel Joli
Nagyerdessy - október 21 2008 14:12:37
Mindennapok gondolatának kellene lenni írásodnak....mert addig élnek a hozzátartozóink, ameddig gondolunk reájuk.... az élõk és holtak is. Azt hiszem, a forma most lényegtelen. Nálunk szokás az ismeretlenekért is egy mécsest gyújtani otthon. Az ismeretlen ismerõsökért. Most már nem csak lehetõséged, de okod is van reá... Mihály
sziszifusz - október 21 2008 16:20:34
Egyszer írtál a temetõrõl egy igen szép verset. Ez a gondloatsor, amit most versbe fogalmaztál szintén igen tartalmas lett.
