Gondolatok milliói rettegésben tartanak,
áltatnak, fájdalmat okoznak, veszni hagynak.
És én távolodó alakod után nézek,
egyre messzebbrõl hallom távolodó lépted.
Hazugok voltak az álmok, s a valóság
kegyetlen cselszövései miatt ma már
csak a múlt ösvényein lépkedek,
keresve a pillanatot, mikor ott voltam veled.
Halványulnak a képek... s egyszerre rádöbbenek:
forró tested, s õrült csókod helyett
egy éjszakát kaptam, s álmodoztam
egy csodás éjrõl, mikor veled voltam.
denes - október 30 2008 05:29:19
Még nem múltak az emlékek, vissza-visszatérnek az álmok s ezt nagyon jól érzékelteti a versed Örülök, hogy olvashattam.
Torma Zsuzsanna - október 30 2008 08:15:58
Kedves dbbetti!
Jó is a visszaemlékezés a csodás dolgokra. A szépet soha nem is kell kitörölnünk az emlékezetünkbõl, csak a rosszat!
