|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,199
Nem aktiváltak: 0
|
|
Olyan szép a temetõkert,
Mikor a gyertyák égnek.
Mint megannyi kis apró,
Lobogó emberi lélek.
A virágok, és a fények,
Az ima, s az emlékek,
Most, a halottaitokból,
Ma újra élõvé idéznek.
Nem szóval, szívünkkel,
Csak csendesen üzenünk,
Hogy nem felejtettünk el,
Mindig itt vagytok velünk.
Úgy beszélünk hozzátok,
Mintha meg is hallanátok.
Mintha örök álmotokat,
Lent, nem is ti aludnátok.
|
|
|
- október 31 2008 16:35:04
Gyönyörû megemlékezés. |
- október 31 2008 16:38:50
Zsuzsu!
A személyes megismerés is milyen fontos volt, szinte hallom, ahogy felovasod.
Tudom rossz kifejezés, de gyönyörû. Mindent visszadtál, amit ez a nap hordoz magával.
Szeretettel Joli |
- október 31 2008 19:19:43
Szia Zsuzsu!
Gyönyörû szépen írsz errõl a témáról, emlékszem a tavasszal is írtál temetõs verset, és az is nagyon jó lett.
Szeretettel: Szisz |
- október 31 2008 21:49:36
Könny szökött a szemembe.........miután régi cimbi vagy még többre kell hogy értékeljem versedet.
Fejet hajtok .
Szeretettel:genezisz-laci- |
- november 01 2008 08:18:02
zsuzsu kedves!
Végre valaki nem tragikumnak fogja fel ezt a dolgot.
Megláttad a szépet benne s a jót.
Nagyon tetszik, valami ilyesmi jön elõ nálam is, amikor a temetõkhöz érünk.
Lenyûgöztél.
Grt. Sancho |
- november 08 2008 15:42:21
a legszebb a versedben,hogy megszületnek az ilyen sorok....a gyertyák fényesebben ragyognak,a szemek könnyei világítanak az éjben... |
- november 10 2008 10:16:31
Nagyon szép, megható, amit írtál, kedves Zsuzsu!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. október 01. csütörtök,
Malvin napja van.
Holnap Petra napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
