Fülledt utcák napi forgatagából
hûs pinceterem szolid zsivaja fogad
lovagi páncélok tûnnek fel a homályból
a gyérfényû csipkézett boltívek alatt
nyüzsgõ szolgálók hada halad
gyertyák, festett képek, itt-ott kõvirág
bárdok, ágyuk, bilincsek, vastraverzek
felettünk évszázadok árnya suhan át
és a mennyezetrõl mereven néz
Sir Lancelot a kemény vitéz
Sürög-forog az apródok hada
játszani kezd az udvar zenekara
elindul a víg madrigálok sora
kezdetét veszi a fõúri lakoma
apró vad, harcsa, jókora pulykacomb
roskadó fatálon csülökkel szorong
ott voltunk mi is fiam, menyem
és az ünnepelt becses nejem
a festett képrõl mosolyra kész
Sir Lancelot a kemény vitéz
Megérint a Grál lovagok szelleme
a zsíros partedlit, a csonthalmot nézed
elég a csülökbõl, már nincsen helye
kupád tüzes itala pezsdíti véred;
még egy falat, úgy érzed véged
Hirtelen sötét lesz, elhalkul a zene
jön egy apród, keze tortával tele
a tortán ezt egy lobogó gyertya tetéz
és a mennyezetrõl ellágyulva néz
Sir Lancelot a kemény vitéz
