|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Régi városrész, senki nem jár arra,
Ott senkit nem nyomaszt a halál kósza hangja.
Senkit nem érdekel, ki bolyong arra
Vagy épp kit riaszt fel álmából a sarja.
Egy fiú sétál az utcán, szeme tompán üres,
Nagyot dobban a szíve, de senki nem hallja a neszt.
Egy bagoly lesi az ifjút, halkan huhog hozzá,
A történetet tudja, de érzelmileg a fiú hogy áll?
Kígyó marja szívét, könyörtelen kobra,
Arcára világít a félhold sugara.
De a fiú nem érzékeli az enyhe fényt,
Félõ, hogy a sötétségben örökre elvész.
Egy tündér fut utána bocsánatot várva,
Nem emlékezve elõbbi hibájára.
Pedig gyilkos lett, megölte a srácot,
Összetörte szívét, az életével játszott.
A fiút nem érdekli a könyörgõ leány
Egyenesen megy tovább a kihalt, kopár utcán.
Némán szenved, könnyet nem ejt érte,
Egyszer szeretett s mi lett a vége?
Arra lett nevelve, hogy soha ne szeressen,
Hogy szívét örök jégpáncél fedje.
De megtagadta, szerelmes lett a fiú,
Ezzel szíve indította el a kegyetlen háborút.
Becsapta a lány, reményét vesztette,
A fiú végig sétált az utcán, a leányt többé nem kereste.
Bár mindig rá gondolt, de soha nem feledte,
Hogy mit tett vele az, ki az õ szerelmét kereste.
A leány is mindig gondolt a megtört ifjúra,
Csak rá várt, szerelmét nem rejtette soha.
A lány nem várt csodát, hisz az õ hibája tudta,
Hogy visszanõtt a jégpáncél a megtört fiúra.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. október 22. szerda,
Előd napja van.
Holnap Köztárs. napja, Gyöngyi napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
