A Dunapartról ugrottak
a gondolataim a vízbe,
egy halott,egy élõ
és egy beteg.Észbe
kaptam,mikor eltûntek,
folytonossága az ûrnek
nem hagyott nyugodni.
Utánuk ugrottam,
elhagytam
a talajt,
amíg a vízbe értem,
a bajt
nem éreztem.
Csak aztán láttam,hogy ott
már sok gondolat lakott.
"Élõk,holtak,betegek,
Szembeszállok veletek!"
Kiáltottam a vízben,
belefulladtam több ízben.
A Lánchíd alatt fekszem,
a gondolatok kivetettek,
nem lettek különlegesek,
csak részei az egésznek.
