Napkorong

Gyertya
lángjába folyik a szemem.
Múltját keresve benne a lélek,
száguld a merev pillanatok között
a sárguló idõben, mozgást, szagokat
társítva a fénytelen képekhez, és
arcom melegében fázik a könnyem,
sír emléke elõtt guggolva.
Vajúdik mocskában a láng,
reményét veszti a kíváncsiság,
súlyában is omlik reám a jelen,
fülemben tombolón dühöng a félelem.
Alázatában áll fel a türelem,
melegében fázik arcán a könnyem,
sír emléke elõtt guggolva.

Hozzászólások

Nagyerdessy - November 10 2008 15:05:44
Köszi hozzá a képet; Mihály

reitinger jolan - November 10 2008 15:27:51
Ha tudná, hogy mennyire szeretted. Nekem ezt mondtad el verseddel, a sírjánál állva.
Egy gondolatot engedj meg " Gyertya lángjába folyik a szemem", nekem ez a sor nem illik a versbe. Hogy folyna a szemed a lángba? Tudom képletes, de mégis...
Viszont ez tetszik, "melegében fázik arcán a könnyem"
Szeretettel Joli

Nagyerdessy - November 10 2008 16:19:55
Kedves Jolánom!
...nem képletes; Gyertya lángjába folyik a szemem. Válasz reá; sír emléke elõtt guggolva. Lefordítva; hosszan nézem a lángot könnyezõ szemeimmel, s ez olybá tûnik, mintha eggyé válna...helyet cserélne. Próbáld ki. Látva fogod érezni; Mihály

A melegében fázik arcán a könnyem meg az a képzet, amikor végig gördül arcomon, és érzem amint csorog lefelé.

Barb - November 10 2008 20:24:41
Gratulálok,mesteri!

reitinger jolan - November 10 2008 20:36:23
Mihály, értem mit akarsz vele kifejezni, nekem csak a kifejezés módjával volt bajom, a másik idézet, pedig kimondottan tetszik.
Szeretettel Joli

Sancho - November 11 2008 08:03:53
Nagyerdessy!
Érdekes kifejezési módja megemlékezésednek. Tetszik.
Ha megfesteném, szép lenne.
Grt.

Sancho

gondola - November 11 2008 18:09:45
Szia Mihály!
Versed tele cselekvéssel, melytõl döbbenetes a hatás! A szûnni nem akaró fájdalom.