Kábult reggel a mai,
Ködbe bújtak városunk házai.
Öleli, védi, óvja õket,
S távol tartja a gonosz erõket.
Ma újra felszállt a hajnali köd,
S az élet egy perccel odébbdöcögött
Elindult, mi eddig mozdulatlanul állt,
S a házak beszívták a város ezredéves porát
Ablakból nézem a reggeli ébredést,
S gondolkodok mi mindent kéne tenni még.
Álmodni olyat, mit eddig soha még,
S átírni a Hold s a Nap történetét.
Boldognak lenni úgy, mint eddig soha még,
S azzá tenni egy másik ember életét.
Meglátni az újat, a mást a rengetegben,
S társra lelni ebben az õrült fergetegben.
Torma Zsuzsanna - november 19 2008 08:40:33
Kedves Alexaaa!
Ez a vers nagyon szép! Jól rímelõ, szívet melengetõ. Lelj igazi társra ebben az õrült fergetegben, úgy legyen!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Amy0621 - február 28 2009 13:33:59
Nagyon szép! Gratu!
