Lépések... Néma hangok...
Csak te érzed azt, hogy itt vagyok.
Csak te látsz engem, az a megtört lányt,
Kit lassan felemészt a magány.
Felemészt, s nagyon fáj,
A te hibád! Nézz rám!
Akkor is csak te voltál,
De vége van, maradtál.
Emlékszem mennyire szeretlek,
S most mégis csak gyûlöletbõl követlek,
Hiszen nehéz úgy élnem,
Hogy akit gyûlölök, azt még mindig szeretem.
Te vagy az!
Te vagy a fény a sötétben,
Te voltál a sugár a napfényben!
Te vagy az örök láncadóm,
Te vagy az átok, a hátba támadóm.
Elgyengülten nézek szemedbe,
Szürke íriszek néznek velem szembe,
Melyen keresztül látom a fájdalmat,
Hogy te vagy az egyetlen, ki nem feledte múltamat.
Lassan felém nyúlsz...
Szemedben látom,
Értem odaadnád az egész világot.
Nem tudok felelni, csak nézlek,
Egy életen át... Csak is téged...
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
