Lépések... Néma hangok...
Csak te érzed azt, hogy itt vagyok.
Csak te látsz engem, az a megtört lányt,
Kit lassan felemészt a magány.
Felemészt, s nagyon fáj,
A te hibád! Nézz rám!
Akkor is csak te voltál,
De vége van, maradtál.
Emlékszem mennyire szeretlek,
S most mégis csak gyûlöletbõl követlek,
Hiszen nehéz úgy élnem,
Hogy akit gyûlölök, azt még mindig szeretem.
Te vagy az!
Te vagy a fény a sötétben,
Te voltál a sugár a napfényben!
Te vagy az örök láncadóm,
Te vagy az átok, a hátba támadóm.
Elgyengülten nézek szemedbe,
Szürke íriszek néznek velem szembe,
Melyen keresztül látom a fájdalmat,
Hogy te vagy az egyetlen, ki nem feledte múltamat.
Lassan felém nyúlsz...
Szemedben látom,
Értem odaadnád az egész világot.
Nem tudok felelni, csak nézlek,
Egy életen át... Csak is téged...
Gyongy - november 22 2008 09:04:34
Nagyon szomorú és fájdalmas a versed. A szeretet és a gyûlölet nemcsak érzések, de egymásnak "testvérei". Ha vétettél is, talán egyszer sikerül elfeledtetni a megbánt múltat sok szeretettel és bizonyítással, ha valóban õ az igazi. Kívánom, hogy sikerüljön!
Üdv. Gyöngy
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2019. szeptember 22. vasárnap, Móric napja van. Holnap Tekla napja lesz.
