|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,202
Nem aktiváltak: 0
|
|
Lépések... Néma hangok...
Csak te érzed azt, hogy itt vagyok.
Csak te látsz engem, az a megtört lányt,
Kit lassan felemészt a magány.
Felemészt, s nagyon fáj,
A te hibád! Nézz rám!
Akkor is csak te voltál,
De vége van, maradtál.
Emlékszem mennyire szeretlek,
S most mégis csak gyûlöletbõl követlek,
Hiszen nehéz úgy élnem,
Hogy akit gyûlölök, azt még mindig szeretem.
Te vagy az!
Te vagy a fény a sötétben,
Te voltál a sugár a napfényben!
Te vagy az örök láncadóm,
Te vagy az átok, a hátba támadóm.
Elgyengülten nézek szemedbe,
Szürke íriszek néznek velem szembe,
Melyen keresztül látom a fájdalmat,
Hogy te vagy az egyetlen, ki nem feledte múltamat.
Lassan felém nyúlsz...
Szemedben látom,
Értem odaadnád az egész világot.
Nem tudok felelni, csak nézlek,
Egy életen át... Csak is téged...
|
|
|
- november 22 2008 09:04:34
Nagyon szomorú és fájdalmas a versed. A szeretet és a gyûlölet nemcsak érzések, de egymásnak "testvérei". Ha vétettél is, talán egyszer sikerül elfeledtetni a megbánt múltat sok szeretettel és bizonyítással, ha valóban õ az igazi. Kívánom, hogy sikerüljön!
Üdv. Gyöngy |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2021. április 20. kedd,
Konrád, Tivadar napja van.
Holnap Konrád napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
