Lehunyt szemmel fekszem az ágyon
körülöttem gyûrött papírlapok
várom, hogy betakarjon az álom.
Repüljek oda, ahol boldog vagyok
Álmatlan, üres, ragyogó éj,
odafentrõl a hold mosolyog,
Talán õ is szebbet remél..
Kopott papucsában az idõ csoszog.
Lehunyt szemmel fekszem az ágyon
szivárványt rajzol fölém képzelet.
Meddig valóság és mikortól álom?
látom-e majd, ha a hajnal feldereng?
Akarom-e, hogy jöjjön ébredés?
Tépett pókháló lebeg szívem ablakán,
elhamvadt vágyak megfakult fényén
nevetve fut át az elsõ napsugár.
genezisz - december 01 2008 08:52:18
Szia !
Ettõl vagy te is író!
Rezed vibrál a levegõ körülötted. - Az összes képet le sem tudod írni mert:/ kopott papucsában az idõ csoszog / a kimértek szerint.
Szép lett!
ölelet: gen ) .
Sancho - december 01 2008 09:01:55
Crysty kedves!
Ébredj, a csodák itt vannak! Álmodni jó, merd megvalósítani õket.
Grt. Sancho
) .
Sancho
