|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
|
Üdvözöllek oldalunkon!
Ez a portál egyaránt összefogja a kezdõ és már érett alkotók közösségét és bátorító, szeretettel kritizáló magatartásával segíti minden alkotó mûvészi kibontakozását.
A beküldött versek és prózák szerkesztése általában reggel öt és este hét között történik. Ha valaki este küldi be az alkotását, elõfordulhat, hogy csak másnap kerül kiszerkesztésre. Ebben az esetben vagy ismét csak este, vagy másnap küldjetek be új mûveket. Megértéseteket köszönjük.
Politikai tartalmú írásokat nem fogadunk és nem közlünk!
Minden látogatót szeretettel várunk! Szerkesztõség
|
|
KEDVES ALKOTÓTÁRSAIM!
Az oldal újraindult a Poema.hu, Versek.eu és a Szerelmesversek.hu csoport által. Mostantól ismét szívesen várjuk a költeményeket.
FONTOS TUDNIVALÓK - OLVASSA EL!
Technikai problémák miatt a napkorong.hu oldal egy ideig nem frissült, azonban ezeket a problémákat megoldottuk. Október 31-ig ezért naponta négy verset is beküldhetnek, hogy pótoljuk az elmaradásokat, plusz napi egy novellát is beküldhetnek.
Ezután viszont naponta egy verset, plusz egy novellát küldhetnek be, ahogy ez a korábbiakban is volt.
|
Oly sok szomorúság van a lelkemben!
Beavatkozol álmaimba és gondolataimba.
Megpróbállak elűzni, de nagyon nehéz,
Mert a szív nem tud a tiltott szenvedélyekről.
Oly tehetetlenség van lelkemben!
Jelenléted elnyom,
Bár mindig vidékek választanak el minket,
A vágyakozás utánad túlcsordul bennem.
Annyi szenvedés van a lelkemben!
Hibák peregnek a szemem előtt,
Az idő, a megbocsáthatatlan utazás, követ
És ketyegése fokozza a fájdalmamat.
Mégis! annyi szeretet van a lelkemben
Bár ez! egy egész világot elárul!
Szeretni foglak! még ha nem is helyes
És ez számomra a nagy büntetésem!
|
|
Egy selymes susogás maradt bennem
a fenyőerdők alatt. Az adott susogásban
és tenyerednek mélyéből, egy vékony láng
megvilágítja a világegyetemet, mellyel azt te, meghódítottad.
Maradt egy lelki bátortalan ölelés,
a tiszta forrás vizének közelében;
ugyanaz a vágyakozás rejtőzik a lábcsontokban,
ott megigézel, lenyűgözöl meztelen lábaidnak szépségével.
Egy bódult fűszálhoz hasonlóan maradsz a hegyen,
szemben a lenyugvó nappal a csúcsok felett
és ajkainkat a fogaink közé ástuk,
sok csókban temetve magunkat, lelkünket.
|
|
Szeretlek, mert különben nem csókolnálak meg
a hőségben, mely elfojtotta suttogásomat;
amikor leválsz tőlem, akaratod ellenére,
az erdők ringatni fogják bánatomat.
Szeretlek, mert különben nem élvezhetném
a pihentető csípődet magam alatt
és a szám sem nyögné ma
a vágyott szavakat,az-az balsorsomat.
Szeretlek, mert különben nem ragaszkodnék,
a gyengédséged színének érezéséhez;
szeretlek, mert különben nem várnék,
hogy megértsem az ősi szeretet méreteit.
|
|
Legszívesebben azt kiáltanám: fázom és félek,
Hogy a szél megfagyaszt és kicsivé tesz,
Hogy az eső ver, megsért és vérzek,
Elfutok a világ elől, megbotlok és ontom a sok könnyet.
Legszívesebben azt kiáltanám, hogy sötét van és éjszaka,
Minden mozdulatlan és ijesztő a suttogások hada,
Hogy a láng remeg és lassan kialszik
Még a gyergyának viasza, az asztalon nyúlik.
Sikítani akarok - milyen hideg nekem minden...
Várom a halhatatlanságot, bár lehetetlen,
Hallgatom a csendet és a fájdalmat a vizekben,
Hallom, ahogy a lelkem összetörik bennem.
Kiáltani szeretném, hogy segíts,
Mert mindenhonnan vágyok rád,
De az idő és a fájdalom megragad
És az élet tolvajként érint, mert bennem a szorongás.
|
|
Most reggel van Korfu szigetén,
Egy kipirult, élénk nap fűti a levegőt,
A tengerben kecses delfinek játszanak,
Míg én halkan súgom neked: kalimera...jó reggelt,
Figyelve tégedet és vágyakozva csókodért, kihasználva az alkalmat.
Mosolyogva ébredsz
És édes, hívogató tekinteted van,
Kezem kényezteti az egész testedet,
Mezítelen testeden, hol érintésem tetőtől talpig tart.
Öleljük egymást és a szívünk dobog,
Érezzük, ahogy a szerelem árad az ereinkben;
Csodálatos vagy, mint Aphrodité,
Aki Olümposzról szállt le hozzám és most itt ragyog.
Egy buzuki siránkozó dallamait hallom,
Az egész sziget vibrál vele,
Gyengéd hangja felkavar,
És látom, ahogy az arcod elpirul e gyönyörben.
Vágyakozással nézel rám,
Nagyon felkavar, uszít ez a dal,
Egész lényeddel kísértesz,
És görögül mondod: ela, ela...
Vagyis, élő fényem vagy, élő fényem vagy!
|
|
Nem volt semmi abból, ami lehetett volna
És ami lehetett volna, bevégződött...
Csak egy rövid őrület volt,
Ami a fényes kés pengéjét vérrel bemocskolta.
Csak két utas voltunk,
Akik jegy nélkül a vonatra felszálltunk
És semmi más poggyászunk nem volt, csak a
Vasúti kocsinak falán lévő vészfékjelző zsinóra!
De nem utazhattunk együtt
És mindketten más-más állomáson leszálltunk,
Mint két embert, akiket megrémített a vihar-
Első tavaszi éjszakánkról lemondtunk!
És ennyi!... Ami lehetett volna,
Csak egy unalmas kezdet volt
Egy egyszerű "más tényből", ami nem ismert-
Története helyileg, hol és mikor játszódott!
|
|
Dörmögök, röfögök,
Örökön, pörgőn.
Ödön mög nőt… Gödöllőn
Gyömöszköl ökörködön.
Vecsés, 2002. június 30. – Kustra Ferenc József
|
|
Első, id. Kustra Ferenc volt a nagyapám,
Neje, Szivák Mária meg a nagymamám.
Foglakozása ácsmester volt, robotolt.
Nagymama, mint háztartásbeli otthon volt.
Nagyapa jó ember volt emlékszem,
Nem ért rá, nem sokat játszott velem.
Nagymama főzött és sütött tortát,
Ő csinálta a legjobb matutkát.
Róluk kevesebb, de jó az emlékem,
Nagyon szerettek, erre is emlékszem.
Sírjukon látom, kint van a fényképük,
Így nem halványul el kedves emlékük.
Gyermekkorom szép emlékei voltak,
Jó nevelésemhez hozzájárultak.
Sajnos örökké ök sem élhettek,
De a szívember tovább léteznek…
Vecsés, 1998. november 17. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
|
|
Jenei József volt a nagyapám,
Dein Anna meg a jó nagymamám.
Nagyapa szakmája, patkoló kovács,
Pipafüstbe biz' fojtogatta krachács.
A k. und k.- ban a huszároknál szolgált,
Ott egy lovashadosztályt kiszolgált.
Galíciában... ott állomásoztak,
Oroszokkal időnként csatároztak.
Érdekeseket mesélt az, időkről,
Meg a huszár-szokás, bajuszpedrőről.
Értett a lovakhoz, állatokhoz,
Kocsigyártáshoz és patkoláshoz.
Nemcsak kovácsmester, de paraszt is volt,
Földje, szőlője és legelője volt.
Ló meg tehén, disznó és baromfi,
Ezeket neki kellett tartani.
Szép, nagy fehér huszárbajusza volt,
Az biztos, hogy az mindig pödrött volt.
Pipázott, mint régi huszárember,
Én csodáltam Őt, mint gyerekember.
Én voltam a fiú unokája,
A kedvence és a kis pajtása.
Szeretett és kényeztetett engem,
Mikor vele voltam örült lelkem...
Nagymama jól főzött, igen jól sütött,
Legjobb rántotta volt, mit összeütött.
A tojás lébe paprikát kevert,
Sütés után piros, márványos lett.
Sajnos már nagyon régen meghaltak,
De emlékszem, nekem jót akartak.
Bizony kit szeretünk örökké nem él,
De emlékük örökre szívemben él.
Vecsés, 1998. november 17. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
|
|
Nem létező időrészecske…
Minden pillanat múlt és jövő,
A jelen nem mérhető idő.
Valamit mi, már vagy megéltünk,
Vagy mi még nem… de majd megéljük.
Pillanat varázsa a jelen,
Ez nem mérhető idő elem.
Vagyis ember nem jelenben él,
A tiszta múlt az, mit annak vél.
Budapest, 1998. január 11. – Kustra Ferenc József
|
|
Mièrt engem bántanak mikor semmit sem tettem?
Mièrt rajtam csapódik le oly sok minden?
Mintha csak egy cèltábla lennèk
holott nem ezt èrdemelnèm.
Fèlek túl nagy a szakadèk
már csak zuhanok csendben.
Nem ordítozom nincs èrtelme
magyarázkodásnak már nincs itt a helye.
Úgy sem hallanák meg hiába is tennèm
így elfogadtam sorsom ès a habok martalèkává válok. |
|
A képzelet !
Láttam őtet egy őszi napon,
levelek hullásakor az avaron
mosolyát keresve,nem leltem
belebújt öszben,megértettem.
Lankadt virágok szerte szélyel,
Ő volt az egyetlen a szélben
ami fújta a sárga fa leveleket
felkapta képzelt szerelmemet.
Nap fénye már nem volt meleg
megpihent a fáradt természet,
kipihenni a hosszú,meleg nyarat,
felizgatott,szerelmi vágyódásokat.
Ágoston Tibor
|
|
Lételem
Életem folyvást.
Lét-elem.
Lételem
Létezésedet.
Lét-elem
Lételem
Együttélésünk
Akarod?
Lételem…
Csereprofil nincs.
Akarod?
Lételem
Majd szeretetünk.
Ketten egy…
Lételem
Együttéletünk.
Ketten egy…
Léted tükröz, nincs másik világ, szavaid közt mozdulok, ahol kérdés a vágy.
Lételem vagy, mint víz a repedésben, egymásra vágyunk szótlan, mégis egészen…
Nincs csere, nincs ha, csak mi és akarat, egy lét vagyunk, ha akarjuk ugyanazt.
*
Érzelem söpör leveleket, lecsap fája koronájára s éget egyebeket.
Szellő járja át lelkedet, de remélem nem hűti, mert én jobb vagyok, mint kisüsti…
*
Szél sodorja leveleket, láng csókolja a fellegeket.
Csendben suttog a lelkemhez… több vagy mint kisüsti pálesz...
*
Mikor lesz
Egybefonódás?
Létség-csúcs.
Fogadlak
Légy örök társam…
Megvédlek.
Álmodok
Remélem tetszik…
Alkossuk.
Létezzünk,
De ne tévedjünk…
Egymásért!
Szív szívet ért… mint hajnal estben ég, álma fon össze, sorsunk fénybe borul még.
Eggyé válni, múltat jelenbe venni, nincs ki el tudná ejteni.
Vecsés, 2025. július 23. – Siófok, 2025. július 25. Kustra Ferenc József- írtuk 2 szerzősnek: Budaházi Kinga „Cserebere” c. verse ötletkénti fölhasználásával, Gránicz Éva szerző-, és poéta társam közreműködésével.
|
|
Lelkem lépcsőjén
Találkoztam a jó Istennel -
Én, bánatosan ereszkedtem lefele lelkiismeretemből,
Míg Ő mosolyogva emelkedett lelkem felé!
És megálltunk a létra felén,
Kereszteztük egymást a találkozás pillanatában,
A szempárok nyilai, mint mindig -
Jaj, az Ő szemei az enyémekre hasonlítanak.
Lelkem lépcsőjén
Újra találkoztam Istennel -
Ünnepélyesen szállt alá a tudatomból
És én mosolyogva emelkedtem Őfelé.
|
|
Erdei kaland...
Mint felfordított szakajtók álltak a dombok,
mögöttük a nap felhők között bujdosott.
Egy pillanatra megállt a hegygerinc tetején,
aztán mintha legurúlt volna tüzes mezején.
Halk nótaszó szállt a zöld lombok fölött,
édes asszonyi hang,szerelmes nótát szövött.
Megpihent a tó partján,ásztatta szép labait,
figyelt,ne,hogy valaki lássa,egyedül van ott !..
Levette ruhályát,méllyebbre ment a vízben,
bársonyos hullámok, testét hűvösen ingerelte,
Kicsit odébb két őz őtet figyelte,mit keres egy
nő egyedül ebben a vad, nagy rengetegben ?...
Fürdő után ledőlt az asszony a zöld pázsiton,
nem volt senki a láthatáron,elnyomta az álom.
Álmában át élt egy régóta végyott, vad szerelmet.
arra ébredt,egy kis nyúl nyalogatja a lábfejet.....
Ágoston Tibor
|
|
Ez a mai reggel…
(Bokorrímesek)
Reggel van! Ma fog elmúlni a már tegnapi holnap,
Estére meg megérkezik a mai, de majd’ tegnap!
Ébredtem, reggel van! Holnap meg majd elmúlik a holnapi holnap…
Holnap estére már erősen mólóban lesz a holnapi holnap…
Nincsen nekem szegénynek semmi másom,
Csak régi, ősi rongyos nagykabátom…
Nyári melegben táskában hurcolom...
Állok vakablakom előtt és bambán bámulok kifelé,
Annyira nem látok semmit, hogy a lelkemet hideg lelé…
Mérlegelem, hogy ez maga köd? Eszem csak kifelé mené…
*
(3 soros-zárttükrös trió)
Nincsen nekem se kutyám, se csengő-bengőm,
Én vagyok magamban, magamnak esendőm…
Nincsen nekem se kutyám, se csengő-bengőm.
Reggel majd a holnapi nappalba zuhan fáradt álmom,
És lám lőn… lehet holnap talán jobb lesz… mi is volt álmom?
Reggel majd a holnapi nappalba zuhan fáradt álmom.
Talán, hogy mi van életemben, jobb, ha nem firtatom, mondom,
De engedtessék meg, hogy saját életemet káromolom…
Talán, hogy mi van életemben, jobb, ha nem firtatom, mondom.
Reggel az álmom zálogban éledezik és csukott szemem alatt ébredezik,
Vágyak fénye lehet, eme álmom fénye… csukott szemem alatt már ébredezik…
Reggel az álmom zálogban éledezik és csukott szemem alatt ébredezik.
*
(senrjon)
Minden reggelre új nap
Jelenti, hogy ő a mai nap.
Fogy a sok holnap…
Visszaút nincsen, éjfél
A vízválasztó, ez maholnap!
Eltűnő holnap…
Régmúltnak meg láncai
Nincsenek is, itt… más halál győz!
Elhalnak… napok!
*
(senrjú)
Mindig új holnap
Ami csak jókat regél…
Te hazugság-gép!
Mindig jár erre
Új holnap… biz’ új mese.
Te hazugság-gép!
Mindig érezni,
Holnap közeledését.
Te hazugság-gép!
Érezni az új
És ez maga a bulvár…
Te hazugság-gép!
*
(HIQ)
Várjuk vagy
Sem, holnap… jövőt?
Hah! Jövő?
Tudjuk jön,
De mit hozhat ránk?
Vak reggelt?
Álmaink
Tán’, összetörtek?
Vagy törnek?
*
(Tízszavas)
Minden semmi, csak éljük életünket,
Igy jó holnapok… meglepnek bennünket!
Este elalszok, majd reggel ébredek.
Alvásban volt álmom? Ezen révedek….
Éjfélkor holnapért, soha nem ébredek,
De néha reggel, izzadtan kelek…
Vecsés, 2024. november 25. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, amikor meditáltam…
|
|
Bánatos a bíbor fényes létem…
Bíboros fény csillanás van szemközti ház ablakában
És visszaverődik az én ablakomba, akt ruhában…
Bíboros fény csillanás van szemközti ház ablakában.
A házablakok között vándorol a már nem arany sugárkéve,
Csendes léptek hallatszanak, mintha a folyóson a séta vége…
A házablakok között vándorol a már nem arany sugárkéve.
Ajkamon szó nem fakad, fáradt vagyok, nem is ámulok,
Megint az este jön velem szemben, nap végén ámulok…
Ajkamon szó nem fakad, fáradt vagyok, nem is ámulok.
Hmm… jó lesz, ha befejezem a bíborosuló mai napi létemet,
Elegem van, már a bíbor fény sem nem vigasz… őt nem lételememet…
Hmm… jó lesz, ha befejezem a bíborosuló mai napi létemet.
Vecsés, 2025. április 19. -Kustra Ferenc József- írtam: egy ’rosszabb’ napomon 3 soros zártükrösben, önéletrajzi írásként…
|
|
Bók neked,
Hegynyi csók veled…
Imádlak!
Tűz vagy bennem perzsel szavad, csókod édes íze bennem marad.
*
Bókolok,
De csókolnálak…
Imádlak!
Szavaddal szívemet gyöngéden átöleled... forró csókjaimmal felelek neked...
*
Szeretet
Bókolásomhoz.
Imádlak!
Éltet szíved, tündöklő fényed ragyog, imádlak, vágyam hozzád szárnyal, lobog.
*
Bókokhoz
Jöszöl-e Te már?
Imádlak!
Lángod éget, úgy remeg testem, szóval hívsz, s már eszem vesztem.
*
Szeretés,
Át kell, hogy menjen.
Imádlak!
Érzem a szereteted minden pillanatban és reszket szívem a mellkasomban.
*
Bók neked,
Veled szeretni!
Imádlak!
Vágyban szívem, hogy veled összeérjen... s hozzád lelkem is, szelíden térjen.
Vecsés, 2025. május 12. – Siófok, 2025. május 13. írtam: romantikus HIQ csokorban. Alá a romantikus leoninusokat szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta.
|
|
(anaforás leoninus)
Én, egész életemben reményben éltem, föl nem adtam… de semmit megéltem…
Én egész életemben pozitívan vélekedtem, föl nem adtam… a semmit éltem…
Életemben nem voltam pesszimista, csak éltem, hozzáálltam jól… semmit éltem…
(leoninus)
Életharag vezetett élet-tévutamon, bánatom nagyon elhomályosít rövidke révutamon,
Múltat próbáltam törölni, de nem utamon… így csak ballagtam tovább a tévútamon…
Ó, Te boldog élet, hogy mi kerestelek az utamon… most még megyek a tévútamon…
(anaforás, kétszeres belső rímes, bokorrímes)
Hittem menetközben, hogy az élet nekem is végre-valahára, kínlódva elkezdődött,
Hittem menetközben, az élet nekem is ad a nagy darab szalonnából egy kis pörcöt…
Hittem menetközben, az élet előbb-utóbb komolyan is vesz, de látom: ökörködött.
Vecsés, 2023. március 16. – Kustra Ferenc József – íródott: az életutamról… önéletrajzi írásként.
|
|
Nincs mese… elballagunk!
(bokorrímes)
Itt az idő, kezdjünk neki búcsúnak,
Mondjunk nagy köszönetet tanároknak!
Véssük eszünkbe még az iskolánkat is,
Így, ha majd emlékszünk, nem lesz a kép hamis…
(3 soros-zárttükrös duó)
Eddigi életem olyan gyorsan elrepült,
Közben persze némi jó is asztalra került…
Eddigi életem olyan gyorsan elrepült.
Érdekes, most mindenki nagyon kedves a másikkal,
Jó is így. nem lenne jó a búcsú haramiákkal…
Érdekes, most mindenki nagyon kedves a másikkal,
(Félrímes)
Nem mindig felhőtlen életem az iskolában,
De lehet, csak azért, mert jeleskedtem lustaságban.
Nem mindig felhőtlen életem az iskolában,
De lehet azért, mert jeleskedtem szófogadásban…
(Senrjú)
Megyünk… elmegyünk,
Saját úton haladunk…
Hová ballagunk?
Vecsés, 2021. május 2. – Kustra Ferenc József – írtam: a ballagásra.
|
|
Ha volna alkalmas párom… Épp’ őt várom!
Jövök, talán már úton is vagyok... Szíved hívott, rohanok!
Sorsom utamba irányítja? Odavagyok… várva!
Sorsod súg nekem, lépted irányt ad. Nem vagy már magad!
Sorsom a párom várása! De nem küldi… fránya!
Várásod tüze, átível sok életen. Bennem is ég hiszen…
Gyál, 2025. április 4. – Siófok, 2025. április 7. -Kustra Ferenc József – írtuk: leoninus sorokban. A páratlanokat én, a párosakat Gránicz Éva szerző-, és poéta társam írta.
|
|
(Az én magányom: leoninus csokorban)
Az udvari -vén- diófa alatt ülök egyedül, magány majd elmenekül
Most még együtt vagyunk ketten, közben ez a bolond magány átölel csendesen…
Az udvari diófa alatt ülök egyedül, magány van... majd elmenekül.
Hallom ezen csendben a tücsök nekem -csendben- nem hegedül, már menekül?
Igy aztán átadom magamat a semminek, a rám takarózott csendnek.
Olyan erős itt a csend, hogy hallom a szívdobbanásomat, szívem esend…
Ahogy itt elücsörgők egyedül, hirtelen észlelem… magányom már menekül…
Párom jön felém, a tálcáján két fekete, cukortartó, keze nem remege.
Letette, leült, kezét kezemre tette, másikkal kávémat elém is tette…
Ez aztán a megnyugtató érzés, csend, kávé… diófa alatt megnyugtató.
Itt a szeretett párom, már a tücsök sem hiányzik, rossz hangulat hiánycikk.
Vén diófánk a szeretet sátra, nem is kell szólnunk, ez a sorosom mára!
Csak hallgatunk szépen nézzük egymást, ahogy csendes este ránk terül… meditálunk.
A szívverésem elhalkul, minek is heveskedne, nekem itt van -én- kedveske…
Ülünk udvari diófa alatt, szívünk egymásba olvad, békés este alatt…
(Alig éreztem a magányt…)
***
(tíz szavas csokor)
Kortyoljuk, ízlelgetjük a koffeinmentes kávét,
mindketten szeretjük a finom ízét.
Oly jólesik az édes magány kettesben,
szeretett kedves párommal egyetértésben.
Csillagok bizseregnek fenn az égen,
álmok ringanak a fák ölében.
A diófa este finom illatot áraszt,
lelkünkben nyugalmat, békét támaszt.
Nem sokat szólunk, szavak helyett,
érintésed mondja el, mi szeretet.
Holdfény csorog végig az arcodon,
a boldogság bujkál minden mozdulaton.
Tücsökzene szővi át az estét,
suttogó csendben érzem karod melegét.
Szeretet járja át lelkünk zugait,
mint dal, mely sebeket gyógyít.
Csak akkor lesz az est teljes,
ha kiscsaládunk együtt lesz.
Várjuk gyermekünk, hogy közénk üljön,
és boldogságunk így majd kiteljesüljön.
Vecsés, 2025. június 23. – Siófok, 2025. június 29. – Kustra Ferenc József - Gránicz Évával- írtuk: Murzsa András Dr. Magam vagyok c. verse átirataként a szerző engedélyével, két szerzősnek.
|
|
(leoninus)
Ha mikor remeg a föld és reszket a levegő… hej bizony, szikrafény is esendő…
Ha már gondolat is fáj, tán’ elfeledett szóra… miért hallgatnál súlytalan jóra?
*
(tíz szavas)
Föld remeg, reszket a szó,
Szikrák között hallgat a jó.
(senrjú)
Fáj a gondolat
némán, súlytalan a jó.
Szikra elrebben.
**
(leoninus)
Ha már elmúlt a vágy és már semmi a remény… ordító a fájdalom, ami kemény…
Ha majd elcsituló, béna némaságban nekem visszhangzik csend… múlt, újra sorend.
*
(tíz szavas)
Elmúlt a vágy, kemény a fájdalom,
Némaságban visszhang a sorsom.
(senrjú)
Remény már semmi...
ordít bennem a csend is.
Múlt újra rám lép.
**
(leoninus)
Ha könnytelen szembe, port hint a szél… végtelenbe veszve, hull összes levél.
Ha szív mán magányos és várja halált… lemerült test biz’, nem leli többé hazát.
*
(tízszavas)
Szél port hint a szemre,
Levél hull, szív várja csendbe.
(senrjú)
Könnytelen szem áll,
szél viszi, mi még maradt.
Szív, hazát se lel.
**
(leoninus)
Ha rendetlenséget ember rendezni képtelen… elintézi… lesz a Föld néptelen.
*
(tízszavas)
Rendet sehol nem lelünk,
Föld elnémul, az ember volt velünk.
(senrjú)
Képtelen a rend,
Rendetlenség nő... rend kell!
Csend lesz örök úr.
Vecsés, 2025. május 25. – Siófok, 2025. május 29. -Kustra Ferenc József – írtuk: 2 szerzősként. Én anaforás leoninusban, Darók Eszter: „Ha” c., mint ötletadó verse alapján. A tízszavasokat és a senrjúkat szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta.
|
|
Magácska árnyékom… ó, Jolán!
Megyek, magácska követ, flegmán.
Sohse jön közelebb,
Sohse megy el messzebb.
Igy mindig emlékeztet, Jolán.
Hát jövök, mert unatkoztam épp,
De én nem leszek árny, se bús kép.
Nem követlek flegmán,
Csak nézlek, hogy lám – lám...
Ez lenne a férfi? Hát, hogy... épp!
De én nem tudom Önt feledni,
Viszont, nagyon tudnám szeretni…
Testi valójában,
Lelki magasságban!
Ha tudhatnám… ismét ölelni!
Testestől, lelkestől szeretne?
Tudja, ki ilyet mond, elcseszte.
A lelki magasban?
Ne röhögtessen, van
Már tíz nője – s mára keresne!
Árnyéka, tartja a vágyamat,
Megmutatnám Önnek… házamat.
Kettőnknek szerelem
Fészkeként kedvelem.
Váljon már el, bírja házamat!
A házát? Hát mutassa bátran!
Ne számítson nőre hálátlan!
Fészek? Talán kalitka!
Szállok, mint pacsirta!
Nem bújok az ágyába, sálban...!
Vecsés, 2023. július 15. – Siófok, 2025. április 11. Kustra Ferenc József – írtam: a páratlanokat romantikus LIMERIK -ben. A párosok: poéta-, és szerzőtársam, Gránicz Éva munkája. Az
„Árnyékhatás magácska kedves Jolán… 1.-3.” c. közösünk, közös átirata.
|
|
Magácska árnyékom… ó, Jolán!
Megyek, magácska követ, flegmán.
Sohse jön közelebb,
Sohse megy el messzebb.
Igy mindig emlékeztet, Jolán.
*
Kedves uram! Követem önt tán?
Árnyéka vagyok? Ez nem szép, tán?
De ha jönne közel,
Nem mennék, higgye el!
Ez csak játék, némi árny-jogán.
*
De én nem tudom Önt feledni,
Viszont, nagyon tudnám szeretni…
Testi valójában,
Lelki magasságban!
Ha tudhatnám… ismét ölelni!
*
Szeretne? Ó, ez micsoda szó!
De hol volt e vágy, míg ment… hajó?
Lelki magasság hah,
Tudom én mit szeret… hah:
Testi csodát s egy csipet pornó!
*
Árnyéka, tartja a vágyamat,
Megmutatnám Önnek… házamat.
Kettőnknek szerelem,
Fészkeként kedvelem.
Váljon már el, bírja házamat!
*
De ha ma este, csak úgy lazán,
Táncol velem s nem bámul bután,
Meglehet, megdobban,
A szívem egy dobban.
Aztán... majd alszom egyet, talán.
Vecsés, 2023. július 15. – Siófok, 2025. április 11. Kustra Ferenc József – írtam: a páratlanokat romantikus LIMERIK -ben. A párosok: poéta-, és szerzőtársam Gránicz Éva munkája. Az „Ár-nyékhatás magácska kedves Jolán… 1.-3.” c. versünk: közös átirata.
|
|
|
|
Ma 2025. október 22. szerda,
Előd napja van.
Holnap Köztárs. napja, Gyöngyi napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdvözöllek oldalunkon! 
