Törött szárnyú álmok
Fetrengnek ágyamban
Kergetik egymást
Eltompult agyamban
Kavarog sok kép
És hûvös fehér ködök
Szakadatlan áramlanak,
S Zúgásuk örök
Meztelen lábnyomok
A kopár homokban
Emlékek hevernek
Alattuk romokban
Kígyózik keserûn
Könnyem le arcomon
Némán törõ sikolyom
Erõtlen harcolom
Faggat a hõség
Remegve száll a pára
Rettegve szólít a
Hûség keresztfája
Barb - december 04 2008 15:59:11
Kedves Hedzsi, nagyon szép, igaz, hogy fájdalmas, talán pont ettõl lett ilyen gyönyörûen érzékletes.
reitinger jolan - december 04 2008 16:57:36
Érdekes, szokatlan hasonlatok.
"Rettegve szólít a hûség keresztfája"
Ha így van akkor érdemes elgondolkodnod, hogy megérdemli-e?
Szép nagyon a versed. Gratulálok.
Szeretettel Joli
sziszifusz - december 04 2008 19:45:08
Na most jól megviselt a versed!
Azt hittem téged nem feszítenek ilyen fájó gondolatok...
Fantasztikusan foglaltad össze gondjaidat.
Az elõttem szólók is érezték versed mélységét.
Remélem ez csak egy pillanatnyi sóhaj, mert én a vidám, lelkes Hedzsit nagyon kedvelem
Ez az utolsó mondat!.... óriási gondolat.
Szeretettel: sziszifusz
Hedzsi - december 04 2008 22:49:40
Jajj köszönöm mindannyiótoknak a hozzászólásokat! :-)))))))) Nagyon nagyoin jól esnek!:-))))
