üstökös kísérte születését.
Alomszagú, meleg, puha homály
ölelte körül, s anyjának karja
ringatta álomba a kisdedet.
Szél suttogta világgá a titkot:
Íme a Megváltó megérkezett.
A legelsõ emberpár bûnéért,-
ki a tudásnak fájáról evett,-
vezekelni küldte õt az Isten,
önnön ártatlan egyszülött fiát,
az Úr dicsõségének hírnökét,
ki feláldozta érettünk magát.
Karácsony szentséges éjszakáján,
ha misét kongat felszentelt harang,
Jézus születésérõl zeng ének,
s a magasztos dallam tovaszállva,
a szeretet puha hópelyheit
reáhinti e gyarló világra.
lnpeters - december 08 2008 20:10:12
Gyakori témát fogtál meg újszerûen. Különösen a versed indítása és zárása tetszik.
Szeretettel:
P. Laci
(L. N. Peters)
Torma Zsuzsanna - december 09 2008 12:04:21
Kedves Inpeters, Laci!
Nagyon szép karácsonyi versed. Érdekes és jó az összeállítása a versszakoknak, melyekben a harmadik sor rímel a hatodik sorral!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
