Homokot a parton gyengéden simítja
fehér ujjait vissza, vissza hívja,
cirógatva, simogatva,
habfodrait csókolgatja,
kagylóit mind elé hordja,
mossa egyre, mossa, mossa,
kitartóan, hûségesen,
el nem múló szerelmesen.
Szelídsége, lágy hulláma,
homok és víz könnyû násza
hullámot hajt,
örökre tart.
marica - december 13 2008 07:38:29
Csodálatos hangulata van a versednek kedves Crysty!
És arról nem is szólva micsoda gondolati háttere van! Nagyon megérintett e néhány sorod!
Szeretettel: marica mama
Barb - december 13 2008 07:38:32
Gyönyörûek a hullámaid kedves Crysty!
Gratulálok szeretettel:Barbara
