Úgy van, egyszer eljön a idõ, hogy kertünkben a rózsák meghalnak. Ezt persze szimbólikusan lehet értelmezni.
És elõbb-utóbb más kertjében is eljön a rózsáknak az ideje...meghalni. És újjá éleszteni nem lehet...
Nagyon szép ez a néhány sor!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
loretta - december 16 2008 13:53:33
Jaj, hova tûnt a boldogság, Elemér?! Nagyon szép, de jobban szeretek tõled boldos, vidám verseket olvasni!
reitinger jolan - december 16 2008 17:32:22
Tessék szíves öntözni azokat a rózsákat, nem meghalasztani
Szeretettel Joli
LouisdelaCruise - december 16 2008 19:59:22
Azt hiszem, hogy átérzem!
... - ezernyi szirom hull,
ezernyi lélek hal,
- most és mindörökké!
Szirmokba karcolt sóhajok, -
merre van és hol hagyott?
- Hát hol, ...
genezisz - december 16 2008 21:30:16
Nyugalom!
A rózsák ilyenkor alszanak,mint a macik.
Mihelyt a tavasz kezével búcsút int a télnek,máris indul a varázs-lat-s megannyi virág hirdeti a megújjulást.
Ölelet: laci
sziszifusz - december 16 2008 22:55:54
Kedves Elemér!
Mind igaz amit írsz, remek megfogalmazásban.
A végkövetkeztetésben azonban Gennel értek egyet.
Túl optimistán?
, nem meghalasztani
