Mintha kiesett volna,
elvették volna tõlem,
s harcba szállva érte,
újra önmagam lettem,
ki vágyódik,álmodik,
mégis nyitott szemmel él.
A lét,mely behálózott,
megvakított,s kitagadott
a valóságból,mely tán sorsot
kínált nekem,
de én a boldog jövõt képzelem!
Egy hosszú nyár volt csupán,
az érzelmeim megtagadva léteztem..
De most itt állok egyedül és
igen,boldogság izzik lelkemben,
végre újra,igazán létezem!
S ha újra lesz,mitõl félnék,
majd kacagva az égre nézek,
már tudom mit kell tegyek!
