Nekünk is volt egyszer fényes ragyogásunk,
Fényesen csillámló egeken cikáztunk!
De leszált az éj, feljött a hold,
Szerelmünk nyarában s?r? tél honolt!
Ordított a magány, néma volt az ?r,
Sötét minden hajnal, de fényl?bb mindközül!
Szép dalos madarak, hamis strófát zengtek,
A tétova percek, oly gyorsan peregtek!
Értéktelen kincs, mit egy elveszett megtalált,
Semmit mondó szó, mi bujdosva rámtalált
Az évek csak zakatoltak némán,
Míg a sínek szétszaladtak,
Visszatértem hozzá, ki boldogság a boldogtalannak!
denes - augusztus 04 2007 12:16:40
Tele van ellentétekkel ez a vers, ezért annyira megkapó és a magány
szenvedései után, mintha jó cél felé vezetnének azok a sínek. Nekem tetszett, mint a Szenvedély, melyet kitettem jobb oldalra, hogy további írogatásra buzdítsalak.
Tibor
Helen Bereg - augusztus 04 2007 12:16:42
Ez szomorúan gyönyör?. Tökéletes. Belém zenélted a hangulatot. Ica
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2019. szeptember 16. hétfő, Edit napja van. Holnap Zsófia napja lesz.
