Az égbõl érkezik,tisztán s fehéren
kecsesen hull,s útközben még téncol egy kicsit,
még nem tudja, hova érkezik
pihe súlyával,pelyhenkét ereszkedik alá
mígnem mindent betekar,s eltakar
Mint a szerelmesek,úgy fonódnak egymásba,
az apró hópelyhek,hogy eggyé lehessenek,
és naggyá,erõssé válhassanak
fehér arcuk,fényesen csillog a boldogságban,
s örömükben felragyog
Taygeta - január 01 2009 13:41:27
Hulló hópelyhek,
csoda és öröm,
ölelkezve szállnak,
a hidegben sem fáznak,
életük percek, talán
csak órák, mégis
gyönyörû a pillanat,
mikor letörlöm arcomról
a könnyként gördülõ havat.
Fogadd szeretettel ezt a pár sort, a verset adta az ihletet.
Szeretettel Tay
