|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,195
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Szótlanul
Elakadtak egy ideje a szavak,
valahol gége és torok között...
Szemembõl gyenge patak fakad,
és bujkál szám szeglete mögött.
Gondolatok szállnak feléd,
hangom látod most tétova,
fogod kezem, s tudom nehéz,
mondd mitõl vagyok ily' ostoba?
Elakadtak egy ideje a szavak,
nem oldja a csendet víg kacaj,
ügyetlen keresgélek magamban,
hogy ne bánts, és én ne bántsalak.
Minden szó egy mély tõrdöfés,
nem akarok semmilyen csatát,
azt sem értem honnan jött a kés,
vérzõ seb van, s fájó hallgatás.
Elakadtak egy ideje a szavak,
szótlanul magam elé bámulok...
Az óramutató rendületlen halad,
homokként pereg már a fájdalom.
Érzések hulláma fut feléd,
levedlem magamról a láncokat.
Tengernek habja, ölelõ partja légy,
együtt bonthatunk csak szárnyakat.
Elakadtak egy ideje a szavak,
lassacskán a könny is elapad,
betakarnak a rideg sötét falak
üvöltik fülembe : Bábu vagy!
Bábu vagyok, játékszer csupán?
Mért kaptam tõled érzéseket?
Ott vannak azok a fal túloldalán.
Bocsáss meg és nyújts felém kezet.
|
|
|
- január 03 2009 21:15:44
Nagyon fájdalmas gondolatok.  Nagyszerû vers!  |
- január 03 2009 21:31:03
Fájdalmasan, szomorúan szép...
Az én szavaim is elakadnak,
lelkem szorongva hallgat,
megfogja majd kezed,
ne tartsd távol szíved,
dönts le a falakat,
nyújts a karod,
átemel könnyedén
a csendes félhomályban,
ha akarod.
Ölellek Tay |
- január 03 2009 22:05:54
Jaj, bárcsak ne ismerném ennyire ezt az állapotot!
Nagyon átérezhetõ, amit írtál. |
- január 04 2009 13:20:34
Hangtalan szavak szívéhez érnek,
Hozzád kergeti a szeretet,
Megfogja majd két kezed,
És õ kér majd bocsánatot tõled.
Gratulálok! Nagyon tetszett. |
- január 04 2009 21:42:50
A bocsánatkérés az egyik legnemesebb emberi tulajdonság...te ezzel rendelkezel..és a harc,- egymásért és egymás ellen,- felõröl...
Bábu mégsem lehetsz, mert aki ilyen tiszta gondolatokkal és tiszta érzelmekkel látja a világát, az majd tetteiben is letisztul...és a fal, melyet lebontani szeretnél, magától tûnik el...életed,mint zavaros tó, meglásd...leülepszik...
Ne ítéld magad szótlanságra...mert az elválaszt és megoszt...
Mélységesen át tudod adni az érzéseidet...
Szeretettel
szí. |
- január 05 2009 10:52:59
Kedves Crysty!
Csak annyit, hogy gyönyörû a versed!
S még annyit, hogy nem Te vagy az egyedüli, akitõl ma ilyen dolgokról olvastam. Úgy látszik többen vagyunk, akiknek "Elakadtak egy ideje a szavak,
valahol gége és torok között... "
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. december 12. csütörtök,
Gabriella napja van.
Holnap Luca, Otília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
