Úgy elgondolom,
hogy egykoron
apró gyermekként
anyám ölébe
hogy futok...
Napsugár hajamban
piros szín szalag
még nyár idején;
súgta szívem:
Szeress még...!
Ifjúságom tobzódása
Ó! Mint balga ember futkosása
S mégis...
Szerelmem rüggyel fakadt,
szél borzolta hajam,
s egy ifjú simította
arcom, s én...
Megremegtem a csókjáért..
S halkan súgtam:
Szeress még...!
Idõ, idõ...
Hogy szaladsz!...
Lásd két gyermekszem
most reám tapad;
gyöngycsillag szemükben
egy pillangó röppen;
s mosolyt fakaszt
bennem
e tiszta pillanat,
önmagam látom
e két tiszta szemben,
kinek tükrében õszülõ
tenmagam ring...
Ölelem e két világot,
s mint két törékeny virágot,
úgy óvom, lelkembe zárom,
s könnyem rejtem
mert hallom
e két szív énekét;
Szeress engem..
Szeress még...
