|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Megszületvén rögtön tört ajkamból elõ
a vágyakozó szó, de hiába
mondtam, kiáltottam, ordítottam,
csak lassan tanított rá õ-
édesanyám félénk nyelve.
Dadogva-motyogva, olykor fogcsikorgatva
karcoltam minden hangját agyamba
rettegve, hogy egyszer elillan
mit keservesen szívtam magamba.
Egyre görnyedt háttal a betûk fölött
veled tanultam a hosszú úton
mint aggattad magadra
vándornépek cifra gönceit
oszmán-labanc tõrök hegeit
mint loptad törékeny testedbe;
háború szaggatta, jóslatoktól foszladozó
szíved mint hátrált remegve
a felejtés roskatag peremén
egyensúlyozva megvetett lábbal
a szlávok tátongó tengerén.
Gyökered ma új virágot hajtott bennem,
kéz a kézben temérdek rózsa nyílhat
e földben, félrezárt ajtó zugában
új éra közeleg, félve nyitva
ma e sorokat vésem okulásul.
|
|
|
- január 16 2009 23:59:23
Szia.Nagyon tetszett a versed,fenntartások nélkül.Érdekes a témája,számomra egyenesen izgalmas.Szokatlan,hogy valaki anyanyelvünkrõl írjon,de a röpke történelmi ismertetése nagyon megfogott.Gratula. H. |
- január 17 2009 07:43:24
Aki ír, tudatosan ír, tudatosan használja a nyelvét, a szavakat úgy szövi, hogy szõttese ne csak hulladékból egykaptafára készült rongyszõnyeg legyen, hanem csodálatos képû falikárpit, amit a "nemíró" is megcsodál. Így nézzük együtt, közosségben ezt a csodát, és így él tovább a nemzet és a nyelv.
Köszönöm neked ezt a szép verset!
Ági |
- január 17 2009 15:45:08
Látod megérte az erõfeszítés.
Szép versben emlékeztél a kezdetekre.
Szeretettel Joli |
- január 17 2009 15:56:13
Köszönöm hozzászólásaitok. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. november 15. szombat,
Albert, Lipót napja van.
Holnap Ödön napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
