Nagyapám volt a mesemondó...
Szeretett, soha nem mondta.
Most figyel a régi képbõl engem
Látom, fülén lóg citromnak virága.
Mellette ül Nagyanyám görnyedten
Ültek ketten, szemükben fájdalom
A múlt érdekes helyzetben...sajnálom.
Egyik éjjel jobb szárnya érintett...
Nagyapám csókja szememen hûsölt.
Éneklõ porban életét mesélte
Szobámban fonódott az utca fénye.
Nagyapám jó ember volt,
Szobámban a citrom illata szállott.
Torma Zsuzsanna - január 19 2009 10:19:58
Kedves Elemér!
Néha jó érzés elidõzni elõdeink fényképe elõtt és visszaidézni a velük töltött szép perceket, órákat, napokat és éveket.
A régi fényképeken gyakran díszítették magukat a fényképezõgép elé állók valamilyen virággal a fejükön. De fõleg a nõk.
El tudom képzelni, milyen szép lehet.
Azt, hogy szerettek-e bennünket, a tetteikbõl és a hozzánk való viszonyból érezhettük, nem is kellett a szó.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
papucs - január 19 2009 12:43:06
Elemér! Legyél önmagad.......ismerõs?.........és írj a saját fejedbõl! Vagy te olyan jó mint..... hidd el!
reitinger jolan - január 19 2009 15:19:54
Szép emlék.
Szeretettel Joli
