A nyugalom zöld smaragdja
Életemet beragyogja
Zöld a kertemben fám lombja
Zöld moha nõ rá a romra
Tavasszal a fûnek zöldje
Ráomlik a hideg földre
S a tavacskát lenn a völgybe'
Zöld nádak veszik mind körbe
2,
A kín zöld, mint a méreg
Mérlegre teszem éltem
Zöld kínból már nem kérek
Félek a mélyt elértem
Sötétben zöld szemeknek
Remegnek lámpásai
A gonosz szellemeknek
Repkednek ártásai
marica - január 21 2009 08:57:01
Hu-ha! kedves Hedzsi! Meglepett a versed öldbõl remény vesztett.
Nagyon jól kiemelted az elentét élét.
Szeretettel: marica
reitinger jolan - január 21 2009 14:38:53
Jók ezek a "színes " verseid.
Szeretettel Joli
heaven - január 21 2009 15:40:29
Kedves Hedzsi! Irigylésre méltó, hogy szinte bármirõl tudsz egy rövid szösszenetet. Gratulálok.
Peszmegne Baricz Agnes - január 21 2009 15:45:23
Kedves Hedzsi!
Ez fantasztikus! (fõleg az 1. vsz.) Mi lesz a következõ szín?
Szeretettel: Ági
gufi - január 21 2009 17:02:24
Az a helyzet hogy mind két megvilágítás igaz.
de mint, András mondotta, mind kettõ bennünk él.
A vers nagyon szépen vissza adja a kontrasztot.
üdv : gufi
Hedzsi - január 21 2009 17:09:45
Kedves Marica, Jolan, Heaven, Harmat, András és Gufi!! Köszönöm!!:-)))
papucs - január 21 2009 19:55:50
Vesszek meg ha értem?! Nem megorrolni, megmagyarázni!! Ha az elsõ versszakban a zöldet Isteníted........a másodikban miért félsz tõle és nem kéred a "barátságát-társaságát"!? Maga az írás ott van!!
