Csillagokban születtem,
vak sötét
Éjjel
varrta
paplanom.
Hold
takarta be vánkossal
fejem,
anyácskám
két karja
ölelt.
Számára a csoda
maga
voltam…
Gyöngyből
áztatott
könnyei
szemenként
mindig csak
peregnek.
Igazak,
soha
nem hamisak,
nem áltatnak
csak vigasztalnak.
Bagoly
kísért
néhanapján
megveregeti
ablakom,
idetévedtén
csendben fogadom.
Soká nem
marasztalom,
ha
szükségét
érzi
megy tovább.
Anyácska
ekkor,
újból
átölel.
Igaz
gyöngyök
hullnak
drága
szeméből.
Új napot
Virradatot
hoznak .
Csak benne
bízhatok
ő a sors keze…
Taygeta - január 29 2009 13:16:35
Kedves Maximum!
"
Csillagokban születtem,
vak sötét
Éjjel
varrta
paplanom."
Szépen fogalmaztál, nagyon tetszett, gratulálok.
Szeretettel Tay
maximum - január 29 2009 13:32:48
Kedves Tay nagyon szépen köszönöm!
gufi - január 29 2009 13:40:41
Kedves Maximum!
Versednek minden szavát lehetne idézni!
Nagy érzékkel megáldva,és határtalan szeretettel
írod le érzéseidet, egyértelműen édesanyád a mindened.
üdvözlettel : gufi
Kondrakati - január 29 2009 14:11:21
Ezek a versben öntött szavak, igazi gyöngyszemek.
Lírai, szívhez szóló verset olvashattam.
Gratulálok!
heaven - január 29 2009 14:52:55
Kedves maximum!
Nekem az 'igazgyöngyök hullnak drága szeméből' volt a legszebb.
maximum - január 29 2009 19:11:04
Mindenkinek köszönöm szépen aranyosak vagytok!!!!
