békét találni benned
a templom békességét
döngő vaskapudon belépni
imáid közé térdelni
arcomra festeni szentek
színes ólomüveg képét
és feloldódni harangzúgásodban...
minden nap elindulok
hogy meggyónjam, szeretlek
és boldog vagyok veled
miközben nem szabadna
ó, ha nem szaladna
utánunk kisfiú, kislány
ha nem más kulcsát hallanánk
esténként a zárban zörögni
félsz nélkül tudnánk ücsörögni
a Duna-parton fagyival a kézben
s nem kéne rejteni a csókízű
vaníliát
...
dél van, zúg a harangod
csukott szemmel kereslek
és kérem Istent, ha kinyitom
legyen ki elhiggye:
szeretlek
