|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,198
Nem aktiváltak: 0
|
|
A kezdetben feledni kezdtem kisebb dolgokat
Íróasztalomon hagyva levelet, lapokat
Később születésnapokat.
S mindezeken át...
Kérve őszintén mindennapok bocsánatát.
Később embereket, szereplőket feledtem
Ott, az Irodalomban, Történelemben
Kanyargós Tudományban, szenvedtem.
Észrevettem, semmit észben nem tartok.
Nem tudok.
De hogyan is tudnám?
Mit elfelejtettem újra tanulni, szól oly bután.
S mikor már elveszítve éreztem magamat
Egy utolsót tanultam...
Megtanultam felejteni, szomorúan. |
|
|
- március 03 2009 07:51:47
nagyon tetszett a versed, sajnos én is tudom mi az a feledékenység, mert borzasztóan szétszórt vagyok |
- március 03 2009 08:04:55
Kedves Elemér!
Azt hiszem, így vagyunk ezekkel a dolgokkal mindnyájan!
Szomorúan megtanulunk felejteni. Mert minél idősebbek vagyunk, annál több mindent próbál észben tartani agyunk, de a memóriánk, sajnos véges, és így bizonyos dolgok idővel kiesnek!
Memóriabővítő kártya kellene a mi agyunka is!!!
Nagyon szép, bölcs, tanulságos, amit írtál.
Üdv.: Torma Zsuzsanna |
- március 03 2009 09:42:14
Kedves Elemér!
Sajna ez már így van,
kicsit kellemetlen,de ez kódolva van,minden emberben.
Versedben mind ezt zsépen megírtad.
üdv:gufi |
- március 03 2009 12:00:55
Versed nagyon tetszik nekem.
Szeretettel:Rea |
- március 03 2009 13:12:27
Kedves Iytop versedet üdítő volt olvasni. Hasonlóan éljük meg ezeket a dolgokat sajnos, és te olyan szépen megírtad ezt! üdvözlettel: maximum |
- március 03 2009 20:51:06
Jó lenne, ha mindenki a rossz dolgokat egy csettintésre kiűzné a fejéből! Rám most rám férne. |
- március 04 2009 03:17:49
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. augusztus 06. csütörtök,
Berta napja van.
Holnap Ibolya napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
