|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,186
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Erkélyem szegletén
kopottas karosszékemben
ülök én, egymagamban,
s bámulom az eget.
Megint úgy érzem senki
nem szeret, egyedül vagyok
a világban, napok szállnak
el átvírasztot éjszakákban.
S ahogy nézem az eget,
meglátok egy csillagot,
egy kicsiny pislákoló pontot,
lassan elsötétül minden az égen.
Egyedül csak az az egy csillag
világít oly fényesen,s ahogy egyre
s egyre csak nézem az eget,
furcsa bizsergés tépi szívem.
Hirtelen fázni kezdek, takaróm
szorosabbra húzom magamon.
Lehet,hogy Te vagy az a csillag,
s fényeddel jelzed,fogod a kezem...
Hirtelen a szemközti ágra szállt egy
madárka,csak ült az ágon egymagába,
? is pár nélkül él a világban...lecsukom
fáradt szemem,s utazom,álmaimba.
Ott nekem is van párom,s nem
élek magányosan, egyedül a világon... |
|
|
- augusztus 12 2007 11:27:50
Nagyon érzékletesen verselted meg a magány érzését. S bár átlépsz a végén az álmok birodalmába, tudod, hogy z csak álom, s e világon várod a párod. Kívánom, hogy ne csa várd, hanem tegyél is érte, és végül ne szülessen ilyen magányos vers. Ica |
- augusztus 12 2007 11:40:04
Szépen állítottál párhuzamot a csillag, a saját lelkivilágod, és egy kismadár között. Remélem ez az állapot csak átmeneti, és hamar elmúlik.
Maryam |
- augusztus 12 2007 14:35:38
Magányos éjszakai gondolatok ezek, jönnek és ellepik az embert, átjárják, megbizsergetik. Viszont sosem maradnak id?tlen id?kig, mert valaki most is keresi párját s egyszer majd találkoztok. Szép volt a versed. |
- augusztus 12 2007 22:02:28
A magányról szoló vers, mindig megérint.Volt benne részem.Neked ne legyen!Szép volt:szeretettel Kriszti |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2019. május 21. kedd,
Konstantin napja van.
Holnap Júlia, Rita napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
