Egy felhőtlen nap, akkor
Mint ifjú lánynak homloka
Kit kínszenvedés nem zavar...
Suttogó Angyalok földre szálltak
Lengedezésük virágok között, s dúdolatuk kórusban.
Mint csipke emelkedett víznek felszínéről
Magasságban forgó párás levegő
Mely hideg sziklába ütközve, ásta
Harapdálta nem csak őt, hol egy védtelen Orgona is nőtt.
Kis ágai alig bontottak rügyet
Siránkozott, hogyan került oda.
Mielőtt virágozott volna, érezve halálát
Elgondolkodóan mondta:Élvezni a Lila Nőt ágaim alatt, ki fogja?
Mindta csoda történt volna
Virágzott gyönyörben
Lilás-kék eső ömlött reájuk
Alatta reánk is színes bájuk.
Istenem, azok a pillanatok oly gyorsan teltek
Az Orgona elhalt, kiszáradt.
Ma, mi sem vagyunk ketten
És az üresség eláraszt.
ese23 - március 12 2009 07:35:36
Kedves Iytop!
Szinte érzem az orgona illatát...
Nagyon szép verset irtál az elmúlt szerelemről. nekem olyan hullámzó és kedves.
Gratulálok!
T.: ese23
era - március 12 2009 07:57:02
Gratulálok szép versedhez!
üdv.
era
gufi - március 12 2009 10:37:45
Kedves Elemér!
Ebben sokkal több van, mint szegény orgonnak sorsa.
üdv:gufi
rea - március 12 2009 11:51:06
Szép versedhez gratulálok!
szeretettel:Rea
maximum - március 12 2009 13:29:46
Kedves Iytop szép versedhez gratulálok! üdvözlettel: maximum
winston - március 12 2009 18:22:32
különös hangulatú, szép verset írtál
