Az Őszi est melegében mellettem ülsz...
Illatodat szippantom
Mely kék füstként libegve
Melleidről jő parfümként
S eszem járása ébredezik,
Románcom.
Furcsa szigetként, hol természeted adakozó
Gyümölcseiddel boldogítod az embert.
Vékony alkatú férfiak, fürge kezekkel
Hasonlíthatatlan asszony, mint bódító tenger.
S az illatod oly messzi tájra visz
Egy kikötő, hajók sokaságában gyűlve
Fáradtak a hullámoktól gyűrve.
Miközben, parfümöd lelkemet növeli
Mint szél mely a vitorlát duzzasztja...
Egy tengerész halkan valamit énekel dúdolva
És süllyedünk a mélybe, összefonva.
rea - március 19 2009 10:31:27
Versed tetszett nekem.Sőt!A második versszakot kihagyva is elolvastam.Úgy is jó vers!
Szeretettel:Rea
Sancho - március 19 2009 10:33:26
Szia iytop!
Bódító történet, tetszik
Ezt itt még emésztgetem: "Vékony alkatú férfiak, fürge kezekkel
Hasonlíthatatlan asszony, mint bódító tenger."
Hogy is van ez?
Grt. Sancho
ese23 - március 19 2009 12:35:40
Kedves Iytop!
Mámorító versed nagyon kedves, de én, ha nem haragszol, a második versszakot kihagynám, úgy élvezetesebb.
T.: ese23
gufi - március 19 2009 15:45:37
Kedves Elemér!
Eszembe jutott a film:Egy nö illata.
Na persze az másról szól.
Mert a te padodon a szerelem tombol.
üdv:gufi
winston - március 19 2009 16:59:39
tetszett, bár igaz, hogy a második versszak megtöri, de ezért figyeltem jobban a harmadikra
