Látom a kezét az Időnek, nyersen hogyan őröl
Koptatja az időst, életét...az öltönyt.
Látom a bástyákat, hogyan dőlnek össze
Hogyan a vasat emészti
A rozsda elnyeli, porba öntve.
Az Óceánt, nyáját hogyan hajtja
Mely királyságát... a partot megeszi, hullámokkal mosva.
Így a föld lesz kevesebb
Viz a követője
A kár lesz haladás
Vagy a haladás mindennek végsője.
S én látom a változást
Gyönyörűségek, melyek esésükben süllyednek
S romjaik történetükkel megtanítottak:
Az Idő magával viszi a szerelmet.
A halál cirógatja gondolatom, kényeztet
És siratni fogjuk csak azt, mi elveszett.
iedone.
