S egyszer megkérdeztek:Mi a barátság?
Válaszomat adva mondtam:A barát...
Ő egy szükséglet
Ő a termékeny föld, melyet ha bevetünk
Hálája szeretetben érhet.
Ő az othon, asztalunk
Mert hozzája sietünk, ha éhesek vagyunk
Felkeressük a csendért, nyugodtságáért.
Mert a barátságban az összes óhajok, gondolatok
Hangtalanul születnek, s osztódnak néma különös szeretetek.
Ne keressetek a barátságban mást
Mélyedjen a lelki hangulat szelleme
S az mi jó van bennünk, legyen a baráté
Átélve szebbnél szebb perceket egyetemben.
Vigadozzunk barátságban, ismerjük a kacagást
És hogy igazából éljük átal a pillanatot.
Mert a pillanat betölti a szükségletet
Osztva mindenki tudatát.
Ilyen a barátság, egy reggeli harmatcsepp...
A makulátlan tisztaság.
Írásod tetszetős!
