|
 Vendég: 33
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Elmentél hát anyám? Végül csak elmentél.
Te a magad módján, tudom, hogy szerettél.
Értem, mikor kellett minden jót megtettél,
ahogy tellett tőled, szépen felneveltél.
Amit tőled kaptam, mind köszönöm néked,
s tudom fiatalon megbántott az élet.
Tőled kaptam lelket, mit belém leheltél,
és a magad módján tudom, hogy szerettél.
Ha néha bántottalak, arról nem tehettem.
Köszönöm, hogy egyik gyermeked lehettem.
S arról sem tehettem, nem voltam a jobbik,
mert a másik gyengébb, s gyakrabban megbotlik.
Lábad elé hordtam szívem minden kincsét,
hogy kik felneveltek, büszkén megtekintsék.
De neked nem kellett, csak a rosszat láttad,
a világ fájdalma görbítette hátad.
Végleg megnyugodtál, s én csak azt kívánom,
boldog élet várjon ott a túlvilágon.
És ha visszagondolsz a fiadra néha,
tudd sose volt komisz, sohase volt léha.
Bármi rossz is érte, mindent megbocsátott.
szeretve gondolt rád, örült, hogyha látott.
Most pedig búcsúzom. elengedlek végre,
tudom újra látlak, ha felnézek az égre. |
|
|
- április 03 2009 09:08:37
Kedves Ervin!
Csodálatos búcsúzó vers, Édesanyádtól!
Nem tudhatod, de én tudom, hogy miért érzek veled nagyon is együtt! Ha elolvasod "Én és a húgom" írásomat, talán meg tudod belőle! Gyönyörű a versed, egész végig viszed a szép rímelést és a pontos szótagolást!
Eyüttértzek Veled!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- április 03 2009 12:52:08
Kedves Ervin!
Minden sorodban megbújik a szeretet és a megbocsátás!Nagyon tetszett!Gratulálok!
Szeretettel:Rea |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 17. szombat,
Hedvig napja van.
Holnap Lukács napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
